Címlap Fajtáink Az izlandi pásztor

Az izlandi pásztor



Az Izlandi Pásztor a spiccek népes családjához tartozik. A IX. században, mikor a norvégok Vörös Erik vezetésével meghódították Izlandot, magukkal vitték állófülű, izgő-mozgó terelőkutyáikat is. Ezek a kutyák az őslakos pásztorkutyákkal keresztezve adják a mai Izlandi Pásztor küllemét. Ez az átlagos méretű, sűrű szőrű és állófülű kutya könnyen alkalmazkodott a helyi életkörülményekhez és a skandináv klímához. Birkák és ritkábban lovak terelésére is használták őket.
A XIX. században a fajta a mindennapi nélkülözhetetlen használata ellenére a kihalás szélére került. Egy, a szigetre kerülő állat szopornyicajárványt indított el Izland kicsi pásztorkutyái között, amik még nem voltak ellenállók az új betegséggel szemben. Szerencsére néhány angol és német tenyésztő, akik ismerték az Izlandi Pásztorok lovakkal szembeni kivételes bánásmódját, elkezdték begyűjteni a még nem fertőzött egyedeket. Kotur, Mrs. Sigridur Pettersdottir kanja játszotta ebben a fajtamentési programban a fő szerepet - ez a kutya a legtöbb mai Izlandi Pásztor törzskönyvében megtalálható. Mára már szerencsére nem veszélyeztetett a fajta, habár Izlandon is alig néhány száz egyede él az eredeti funkciójának.
Alkati adottságai miatt az Izlandi Pásztorokat halászatra, és a lundák emberek számára nehezen megközelíthető fészkeinek kirablására is használták. Manapság főleg a skandináv országokban elterjedt; néhány tenyészet található még Németországban, Franciaországban és az Egyesült Államokban is.

Az Izlandi Pásztor egy kellemes, éber és barátságos fajta kifejező testbeszéddel. Eredeti funkciói szerint a nyáj összetartása mellett az újszülött báránykákat ugatással védte meg a ragadozó madaraktól. Ebből adódóan szereti kergetni a madarakat. Nincs kimondott házőrző hajlama, de kíváló jelzőkutya, mindennemű agresszivitás nélkül.
Imád dolgozni: egy boldog, büszke és intelligens fajta akinek élvezet a gazdái kedvében járni. Ezért nem is lehet egész napra egyedül hagyni. Kölyökként rá lehet szoktatni napi 3-4 óra egyedüllétre, de ahhoz előtte le kell vezetnie fölös energiáit, egy kiadós sétával vagy munkával.
Bátor jellemének köszönhetően az Izlandi Pásztor kivételesen jól kezeli a lovakat. Látva a kölyköt, amint néhány centiméterre a patáktól vidáman csóválja a farkát és piszkálja a lovat megállás nélkül, megértjük az izlandiak büszke vallomásait nemzeti fajtájukról.
Mint minden skandináv fajtánál, az izlandi pásztornál is erős hierarchia létezik a falkán belül. A kanok minden esetben elsőbbséget élveznek a szukákkal szemben. A helyi hagyományok ugyancsak megkívánják a kanoktól, hogy az életüket az emberrel mindenben megosszák: amíg a családfővel a nyájat terelik, addig a szukák a tűzhelynél maradnak.
Nem mindig könnyű az Izlandi Pásztor nevelése. Nagyon erős személyisége van, és néha idegesítően sokat tud ugatni. De az, hogy éjjel-nappal készen áll minden gyanús fűszál leugatására is csak azt bizonyítja, hogy védelmezi a családját és a gazdáit! :-)
Heves temperamentuma gyakori sétákat igényel, nem ajánlott lakásban tartani. Az Izlandi pásztor végtelen mezőkhöz van szokva, nem elégszik meg néhány négyzetméterrel négy fal között.

Az Izlandi Pásztor egy közepes méretű, álló fülű és erősen kunkorodó farkú fajta. A törzshossza alig nagyobb a marmagasságánál. Feltűnőek a másodlagos nemi jellegek. Az aljszőrzet sűrű és puha, a fedőszőrzetben több típus is létezik: hosszú, közepes vagy rövid is lehet a hossza. Minden szín elfogadott, de az egyszínűség elsőbbséget élvez. Fehér szín gyakran előfordul a mellkason, lábakon, a tarkón és a farok végén.
Minden lábán farkaskörme van; a dupla farkasköröm a kívánatos. Alapjában véve egészséges fajta, de sok szeretetre és mozgásra van szükségese ahhoz, hogy hosszú évekig legkedvesebb társunk maradhasson.

Gombai Zsófia

 
Keresés
Hirdetés