Szuszi története
Szuszi 2008-ban került a Spitz Fajtamentéshez.
Hihetetlenül kedves, békés kutya volt, pedig sok jót nem kapott az élettől. A család, amelyiknek a tagja volt, talán hirtelen felindulásból vette meg, és talán eleinte szerették is. De aztán a kutya nőni kezdett, és nem foglalkoztak vele, berakták egy szűk kennelbe, ahol a saját piszkában élt évekig. Ha sírt, kimentek hozzá és megverték. Ennyi törődést kapott.
Aztán már a verés sem tartotta vissza attól, hogy sírjon, és a családja úgy döntött: a kutyának meg kell halnia. Szerencsére ez nem következett be, mert elhoztuk, hogy kapjon egy második esélyt.
Nem volt könnyű az örökbeadása, mivel az öreg kutyákért nem tolonganak. Sokáig hirdettük, míg egy napon megcsörrent a telefonom és egy végtelenül kedves hölgy hívott, hogy meglátta Szuszi fotóját és beleszeretett. A kisöreg szerencsecsillaga abban a pillanatban felragyogott.
Szuszi végre szerető családba került. Szabadon járt-kelt a kertben és a lakásban, simogatták, becézgették, egy idő után már a félelmei is oldódtak. Nagyokat játszottak a másik mentett kutyussal, és életében először igazán boldog volt.
Két és fél év telt el így.
Ma újra megcsörrent a telefonom. Szuszi „anyukája” hívott sírva, hogy a kisöreg az éjjel örökre lehunyta a szemeit.
Az új családja gyászba borult és a mi szívünk is vérzik érte, soha nem fogjuk Őt elfelejteni.
Szeretnénk megköszönni a gazdiknak, hogy otthont és szeretetet adtak egy öreg, meggyötört kutyának. Egy kutyának, akit évekig tartottak bezárva, ütötték-verték, és aki ennek ellenére még mindig bízott az emberekben. Aki a kedvességével, bohóckodásával, mély ragaszkodásával bearanyozta az új gazdái életét.
Nyugodj békében, Szuszi!
T.E.