Információk és ötletek a kutya laza pórázon vezetéséhez
Egy közös séta akkor kényelmes, ha laza pórázon vezetett kutyával lehet menni – anélkül, hogy a kutya húzna, vagy állatokkal, kerékpárosokkal való találkozáskor ugrálással, vagy egyéb viselkedéssel reagálna.
Mindenki számára biztosan ismerős a következő jelenet: Először meglátjuk az előre húzó, szagolgató, ziháló kutyát – azután jön egy feszes póráz (sőt rossz esetben egy rugós póráz!) – és azután jön a póráz másik végén egy teljesen megviselt ember, akinek a karját mindig hosszabbnak látjuk és aki sok esetben a kutyájának különféle „képtelen” utasításokat kiabál, ami ebben az esetben természetesen hatástalan. A póráz állandó visszahúzása is legtöbbször azt eredményezi, hogy a kutya még jobban húz – egy szabályos ”Erőmérő” keletkezhet belőle.
Alapvető ok rendszerint mindig az, hogy a kutya egyszerűen nem tanult meg rendesen menni laza pórázon. Tulajdonképpen erre már kölyök kortól meg kell kezdeni a tanulást, de sok kutyatulajdonos nem veszi elég komolyan ennek a pontosan a kölyök korban való gyakorlásának a fontosságát. Viszont amikor a fiatal kutya vagy a felnőtt négylábú nagyobbá és erősebbé vált és még mindig húz, mint egy szánhúzó kutya versenyzéskor, akkor egyre nehezebb lesz a kutyát a pórázon való vezetéshez nevelni. Sőt van olyan kutyatulajdonos is, aki egészségi károsodást („teniszkar” stb.) szenvedett a kutyájának a húzásától!
Emellett elvileg egyáltalán nem olyan nehéz a kutyát – a legjobb kiskortól – arra szoktatni, hogy húzás nélkül menjen a pórázon. Fontos, hogy a kutya elvileg sohasem „rossznak” ismerje meg a pórázt. Tehát feltétlenül pozitív helyzetként kell tapasztalnia a póráz használatát és ezzel kapcsolatos a mottó, ami szerint „a póráz jó dolog”, amivel sétára mehet ki és már a kölyöknek is dicséretnek számít a nyakörv vagy a pórázra kötés is.
Ha a kutya a pórázon húz, azonnal meg kell állni és egy centimétert sem szabad tovább engedni – mindegy milyen erősen kezd a kutya rángatni. Minél izgatottabb a kutya, annál nyugodtabb maradjon az ember. Hívja fel magára a kutya figyelmét és menjen tovább a helyes módon, laza pórázzal. Amint a póráz feszes lesz, ismét nyomban meg kell állni és mindig más különféle irányváltással kell tovább menni , egyszer cikk-cakkban, máskor ívben, nyolcas vonalban vagy változó tempóban, amivel a kutya megtanulja hogy hozzánk kell igazodnia. Továbbá azt is megtanulja, hogy kivétel nélkül csak akkor mehet tovább, amikor hozzánk igazodik és nem húz, vagyis húzással SOHASEM mehet tovább !
Fontos! Az idejét múlt pórázrántás legtöbbször félelmet és stresszt vált ki, mivel egyáltalán nem tud a kutya a tényleges gyakorlatra koncentrálni és a megrántással sem kap érthető információt, hogy mit csináljon másképpen. Azonkívül tartós károsodás is megállapítható a kutya nyakcsigolyája és gerincoszlopa tájékán, amely a pórázrángatás miatt keletkezhet!
Kezdjük tehát elölről, ha a kutya húz, ne szidjuk, ne is húzzuk vissza a pórázzal, különben ezt a kutya ellentétesen értelmezi, sőt ez a továbbiakban a pórázon való agresszív viselkedést válthat ki belőle.
Például: Az ön megkötött kutyája meglát egy másikat és szeretne kapcsolatba kerülni vele. Elkezd húzni, hogy a másik négylábúhoz menjen. Ha az ember ilyen helyzetben rákiált és visszahúzza, akkor pont abban a pillanatban, amikor a kutya a másikhoz akart menni, egy azzal ellenkező tapasztalatot kellett szereznie.
Így gyakran megtörténhet, hogy a kutya a másikra többé nem reagál barátságosan, mivel a kutya a gazda kellemetlen rántását és szidását nem kapcsolja össze a pórázhúzással, hanem azzal, hogy TALÁLKOZOTT a másik kutyával. Tehát mindig amikor egy társához akarna menni - kap egy ellenkező hatást, amit ő a másik kutyával hoz kapcsolatba. Ezért a másik kutyával való találkozást óvatosan kell venni, mert nem tudjuk előre, hogy a mi négylábúnk félelemmel vagy agresszióval fog-e reagálni.
Jobb egy ilyen helyzetben, amikor a kutya húzza a pórázt, a figyelmét elvonni egy – előre megismert – hangjelzéssel, (pl. csettinteni a nyelvünkkel, stb.) és nyomban a laza pórázon való menésre kell a figyelmét irányítani. Agresszív viselkedésnél idejekorán, még mielőtt a kutya a másikra vagy egyéb okokra reagálna, a gazda vonja el a figyelmét és egy előre begyakorlott egyéb más alternatív viselkedési formát kell elkezdeni.
Ebben az összefüggésben szeretnék a „ Nyakörv vagy hám” témára rátérni.
Még mindig uralkodó nézet, hogy a kutya csak nyakörvön tanulja a pórázvezetést és egy hámmal pedig húz automatikusan. Személyes tapasztalatomból – felnőtt kutyákkal, akik a pórázt erősen húzták és ezért a jöttek tréningre a gazdájukkal – ezt én egyáltalán nem tudom megerősíteni. Ugyanis a kutya a modern kutyanevelésben a pórázvezetést nem csak „Segédeszközzel” tanulja, hanem a gazdája KÖVETKEZETESSÉGE által, (lásd a fentnevezett módszert). Így sok kutyát ismerek, akik a nyakörv ellenére (sőt a visszataszító „fojtó nyakörv” ellenére) olyan erősen húznak, hogy egészségi probléma támadt belőle (nyakcsigolya oszlop sérülések, krónikus gégefő gyulladás, stb.). Ilyen esetben kell hámot használni és következetes póráztréninggel kiutat találni. A pajkos kölyköknél is, akiknek először a helyes pórázvezetést kell megtanulni, egy jó alternatíva a mellhám a nyakörvhöz képest – amikor a kicsik féktelenül ugrálnak a pórázzal (főleg ha másik kutya közeledik) és egy hirtelen nyomás a gégefőre ill. a nyakcsigolya oszlopra sérüléseket okozhat. És ha megfontolják, hogy a vakvezető kutyák és mentőkutyák is hámot hordanak a munkában, akkor ez jól igazolja azt a tényt, hogy jó pórázvezetés következetes tréninggel érhető el – nem valamilyen bizonyos nyakörv vagy hám révén.
Teljesen tabu a „Flexipóráz” (Kihúzódó póráz) használata, amikor ezzel törekszik valaki megszabályozni egy húzó kutyát. Se nem futhat szabadon, se nem mehet a normál pórázon (1,5 – 2m) – a rugós póráz mint „Közbülső megoldás” teljesen alkalmatlan erre.
Ehhez még egy megjegyzés a Halti használatához. Ezt a speciális „Fejtartót” csak konkrét kivételes esetben alkalmazzuk. Ezt csak – ha egyáltalán szükséges – feltétlenül csak szakirányítás mellett és csupán csak mint nevelési segédeszközt szabad alkalmazni. A Halti semmi esetre sem alkalmas „tartós megoldásra” és helytelen használat mellett a problémát még csak fokozza. Ugyanis van kutya, amelyik félve vagy bizonytalanul reagál erre a „Fejtartóra” – ezért kérem valóban csak kivételes helyzetben és egy kompetens trénerrel külön megbeszélve alkalmazzák!
Egyébként a fenti módszerrel a kutyának a pórázvezetés minden életkorban megtanítható. Állatotthoni kutyáknak is, akik kennelben, alomban élnek és soha egy pórázuk sem volt, vagy az évek óta „notórius pórázhúzóknak” is megtanítható. Fontos, hogy a tréninget gyakorlatot zavaró figyelemelterelés nélkül és rövid egységekben alakítsuk. Aztán szépen lépésről lépésre lassan kibővítjük és csak ha jól funkcionál akkor már szórakozva is végezhetjük.
Nem szabad elfelejteni: Türelmet és teljes következetességet követel!
Andrea Eder
Fordította: Molnár László