Kutyavacsora
Az elsővel semmi gond, a második kis kényes,
A harmadik hipp-hopp jön, a negyedik édes,
Az ötödik kész csoda, a hatodik lúdbőr,
Már egy háznyi lenne ebből a kis dögből?
És mééégegyet vállalnál? Van arcodon bőr?
Jó, nem olyan vészes, de nagy ég: a szőr !
Kutyák a heverőn, kutyák az ágyadban,
A konyhádban boxok... ne sírj! Ezt akartad.
Tényleg nincs zűr velük, okosságuk meglep,
Mit számít még négy mancs és egy újabb ketrec?
A heverő csupa szőr, az ablak meg nyálas,
Mancsnyomok borítják a családi ágyat.
A háztartás romokban, de kit érdekel,
Hisz mancs és orr és szőr kel ellene fel!
Szerezz hát új kutyát, helyet majd csak találsz,
És sűrűbben forgatsz majd partvist s törlőruhát!
Nincs is már határ, egy mindig besurran,
Megválni egytől is? Ettől könnyed csurran.
Mind-mind egyéniség, oly hasznos, oly kedves,
Lógsz a lódokinak és a kajaszámlád necces.
A haverok eltűntek, sehol a sok barát,
(Csak hasonlók jönnek, csupa őrült kutyás.)
A huzat már nyuzat, a fikusz is kinyúlt,
A hétvégét kitölti a banda és a kis út.
Spéci kutyakaja, porcra-por és pép, vitamin
apasztja a gazdi készpénzkészletét!
Úristen, megéri? Vagy az egész egy nagy csapda?
De hopp, Kedvenc az öledben, és a képedet nyalja.
"Szuper vagy!" néz fel rád, és te máris tudod,
Megtartod már mindet, a számlákat meg bukod.
A téli séta gázos, de a kutyáid imádják,
Vörös orral szipogsz, mint egy fagyasztott királyrák.
Eljő a késő éj, végre ágyba dőlnél, de mily rémes,
Már ott alszik - s bár sikítsz - rád se ránt az édes!
A kutyák és a kölykök, a rumli és a lárma,
Meló és törődés, a nyomás, a sok számla.
Mégis, úgy tűnik, megéri. Az életed az állatod.
Nélkülük már a többi kétlábút sem állhatod.
Az életed más lett, semmi sem ugyanaz mára,
Ők rádharaptak és te rájuk: így lettél a kutyák vacsorája!
Ismeretlen szerző versét lefordította: Vágó Zoltán