10 FCI-ország spitzklubjainak föderációja
Aachenben, 2001-ben alakult meg 10 FCI-ország spitzklubjainak föderációja az egészséges és típusos spitzek tenyésztése érdekében. A föderáció a német, finn, japán és olasz spitzfajtákat egyesíti egy szervezet keretében. A MEOE Magyar Spitz Klub is az alapító tagok közé tartozik. Az aacheni alakuláson több kérdésben is szimpóziumokat tartottunk, ezek a kérdések jelenleg a spitztenyésztés sarkalatos pontjai.
Az első gond az egyre jobban terjedő patella (térdizületi) problémák, melyek visszaszorítása érdekében több országban már erőteljes lépéseket tettek a szűrővizsgálatok kötelezővé tételével. Mi is úgy látjuk, hogy ezeket a szűréseket sürgősen el kell végezni, és a tenyésztésben fokozatosan érvényesíteni.
Szerencsére a Wolf és nagyspitzek esetében a diszplázia nem akkora gond, mint a kicsiknél a térd, de a HD-szűrést az ő esetükben is el kell végezni, nehogy a mostani elég jó helyzet a jövőben romoljon! A második gond a különböző spitznagyságok tiszta megőrzése. Sajnos 1990-ben a Német Spitz Klub engedélyezte a kis- és törpe spitzeknél a keresztezést a vérvonalak szélesítése miatt, de ez nem a kívánt eredményt hozta, hanem típuskeveredést. Megjelentek a kisspitz méretű, de törpe típusú egyedek és fordítva. Különösen a narancs és narancs-sable színek pároztatásánál - mint divatszíneknél- jelentkezett ez a probléma. Bár ezt a döntést később visszavonták, a vonalak keveredése már jóvátehetetlen genetikai torzulásokat okozott, amit csak következetes tenyésztéssel lehet jóvátenni, igen sok generáció múlva. Ezért a francia spitzklub a tenyészpároknál maximum 2 cm különbséget engedélyez. Ezt az álláspontot több tagország küldöttei is vitatták.
A harmadik gond az új színek és az eredeti, ún. tiszta színek keveredése. Ebben a témában rendkívül megoszlóak a vélemények, hiszen ez még egy teljesen új területe a spitztenyésztésnek. Nálunk 2001. decemberében, a klubkiállításon bíráló Ingrid de Lasberg volt a téma felvezetője. Az ő véleménye szerint a legfőbb cél a TISZTA színek tenyésztése. Ez az új színek megjelenésével veszélyeztetve van. Hogyan is érti ezt? Egy ún. "más színű" alomban is kihasadhatnak egyszínű fekete vagy fehér egyedek. Ezek természetesen a kiállításokon már nem a 2 más színű osztályban versenyeznek, hanem a fekete esetében a fekete-barna osztályban, a fehérek pedig a fehérek között. Azonos színű tenyészpárok esetében is az alomban megjelenhetnek újra "más színű" kölykök, ez természetesen már egy genetikai torzulást - átütést jelent. A fenti álláspontot osztja Gerda Kastl asszony is, egyszínűt csak egyszínűvel, foltost csak foltossal fedeztessünk. De az imént leírt veszély itt is fennáll. Mások véleménye a szabad kísérletezést támogatja, mondván ez a téma még rendkívül új, lássuk mit művel a TERMÉSZET. Ez az álláspont is tolerálható, de csak igen gondos ellenőrzéssel, hogy a hibás irányzatokat és kísérletezéseket AZONNAL kivonják a tenyésztésből, és a többi tagországot is azonnal informálják nem csak a jó, de elsősorban a rossz eredményekről.
Itt jelentkezik a föderáció egyik igen nagy előnye - a folyamatos adatcsere a tagklubok között. A jövőben a klubújságok cseréje során megismerhetjük a tagországok publikációit és eredményeit.
Az FCI égisze alatt már több ehhez hasonló fajtaunió jött létre, és bizonnyal még sok létre is fog jönni a jövőben - ez is az egyik vívmánya annak, hogy az Európai Unió alapgondolata egyre jobban terjed minden területen.
Tarján Annamária
(Az írás megjelent az A kutya 2002. májusi számában.)